Zenélni vagy játszani a zenével!? Építeni vagy innoválni?
Cégvezetés 2019-07-05
NyomtatásCímkék: cégvezetés
Pintér Gábor korábban már röviden írt arról a különbségről, hogy mennyire más zenélni vagy pedig játszani a zenével. Azaz tudni valamit, illetve alkalmazni a tudást a megfelelő vagy az épp nem szokványos környezetekben. Remek ihletül szolgálhat ehhez egy reptéri zongorázásról készült video, ami egy időben bejárta a digitális teret a videómegosztó által.
Pintér Gábor korábban már röviden írt arról a különbségről, hogy mennyire más zenélni vagy pedig játszani a zenével. Azaz tudni valamit, illetve alkalmazni a tudást a megfelelő vagy az épp nem szokványos környezetekben. Remek ihletül szolgálhat ehhez egy reptéri zongorázásról készült video, ami egy időben bejárta a digitális teret a videómegosztó által.
Erről van szó: https://www.erdekesseg.hu/repuloteri-zongora/. A kreativításról beszélni soha nem elég. Belegondolni a mélységeibe annál is hasznosabb. Aki vállalatot vezet, annak szinte kötelező. Függetlenül a vállalat méretétől.
Hiszem, hogy sok mindent meg lehet tanulni, el lehet sajátítani az életben, de kreatívan alkalmazni a tudást, vagy akárcsak, ahogy mondjuk: „élni tudni”, azt zsigerből kell! Vagy van valakinek alapérzéke és bátorsága hozzá, s innovatív eléggé ahhoz, hogy kilépjen a keretekből, vagy nincs. Én most megkísérlem, hogy a „nincs” esetére adjak egy olyan általánosan is használható megoldást, amely révén mégiscsak megújulhatunk vagy valamit megújíthatunk. Ahogy a szavak egymás után rakása sem valódi könyv vagy írás, úgy a gondolatok formális közlése sem bírhat még elegendő üzenetértékkel vagy valódi tartalommal. Influencernek, sőt hozzáadott értéket nyújtónak lenni nem könnyű és nem magától értetődő, ahogy a karakterek összessége sem ad az írásnak is egy karaktert. Ehhez valami több kell, és én is épp ezt kutatom az írásaimmal, hogy mi az, ami rezonál!
A strukturálás, az érzelmek, a változatosságok, a nem odaillő dolgok odakapcsolása és az absztrakciók beépítése, mind részei egy nagy egésznek.
Mit jelent ez és mitől lesz „lelke” valaminek?
A tehetség és a kreativitás révén saját magunkra, azaz egyéniségünkre formálhatjuk azt, amivel éppen foglalkozunk. Ehhez nem kell más, mint hogy mintákat keressünk, struktúrákat építsünk, majd a mintában meglássuk a devianciákat, az eltérő lehetőségeket és viszonyokat, és ha megtaláljuk benne magunkat, akkor pozícionálhatjuk is aszerint, ahogy szeretnénk (beágyazva/azonosulva vagy éppen elkülönítve/elhatárolódva). Persze a magunk tudása, nem mindig elég ehhez, hiszen nehéz kilépni a saját kereteinkből, a saját árnyékunkból, kell egy inspiráció, ami miatt, vagy aminek hatására ez megtörténik.
Az inspiráció az érdeklődésből, nyitottságból, strukturálásból és annak elemzéséből, változásra való készségből, ezirányú rugalmasságból, a változások önálló beépítéséből és a
már ismert és megbízható elemek újragondolásából, eltérő felhasználásából is érkezhet. Ezt a részét igenis meg lehet tanulni, ezen képességeket be lehet gyakorolni és akkor átléphetjük határainkat is. Lehetnek olyan mentoraink, olyan nyílt kommunikációs platformjaink, amelyek révén valamit észrevehetünk és az alapján megkülönböztethetünk. Viszont ez is felelősséggel jár. Nem mindegy, hogy kinek, hogyan és mit sugallunk, mennyire vagyunk elkötelezettek a téma mellett. „A tehetség jellem is”, ahogy Döbrentei Kornéltól hallottam. Ezért a tehetségünk egyben részünk is, kell tudnunk jól, pozitív irányban, azaz építésre használni. Amennyiben ezzel mást is építünk, akkor elérjük a végső reciprocitást, azaz a kölcsönösség elvét, mert bízhatunk benne, hogy a padavanunk is hasonlóan továbbadja és egyszer csak direktben vagy indirekten visszakapjuk ennek eredményét, bár néha tán, csak jól érezzük magunkat közben az adni tudás öröme által.
Manapság minden és nagyon gyorsan változik. Összemérhetetlenség (inkommenzurábilitás) jellemzi a világot és amit tegnap terveztünk, máris módosításra szorulhat. Ezzel lépést kell tartani, fejlődni és folyamatosan keresni az értékrendeket, a tradíciókat és újdonságokat, amelyekhez képest irányban tartsuk magunkat. Egy-egy vezetőnél a késleltetett elismerés sem okoz már frusztrációt, ha tudja, hogy jót alkot és a csapatban is jól végzik munkájukat vagy
rendre megkapja a pozitív visszacsatolást a munkatársaitól, ügyfeleitől is. Az út is számít.
Csakis rajtunk áll, hogy csak a világ változik vagy vele együtt mi is fejlődünk!
Pintér Gábor
#mindmateinspiration
https://hu.linkedin.com/in/gpintera