Merre tart a cégeljárás?

Jog 2016-02-15

Nyomtatás

Forrás: Cégmenedzselés | Szerző: dr. Király Kornélia

Először is szögezzük le, hogy a jelenleg hatályos 2006. évi V. törvény /Ctv./a hatálybalépését követő majd 10 évben derekasan helytállt. Tette ezt több lényeges és számtalan kevésbé fontos módosítással, ahogy az elmúlt évtized sok egyéb, törvényi szintű, gazdasági jogi tárgyú jogforrása is. A jogalkotó ugyanakkor előreláthatóan 2017. január 1-jei hatálybalépéssel új cégtörvény elfogadását tervezi. Ismertetjük a tervezetet.

A jogalkotó ugyanakkor előreláthatóan 2017. január 1-jei hatálybalépéssel új cégtörvény elfogadását tervezi, melynek még nem végleges normaszövege ismertté vált. Írásunkban a cégeljárás fő irányait, ehhez kapcsolódóan pedig a jelenlegi Ctv. VIII. fejezetéből kivett és új, külön törvényi szinten szabályozott végelszámolás és az ahhoz kapcsolódó végelszámolási eljárás főbb rendelkezéseit tekintjük át.

1.Az új cégtörvény

Az új cégtörvénnyel kapcsolatos első kérdés az, hogy egyáltalán szükség van-e a megalkotására?

Nos kétségkívül ezen kérdésre egyaránt adhatunk igenlő és tagadó választ is, attól függ, melyik szempontból nézzük.

A gyakorló jogalkalmazó szemszögéből nem feltétlenül indokolt a változás, mivel a Ctv. rendszerében és tartalmában, továbbá logikus felépítésében és az egyes eljárási típusok szabályozásában megfelelt mind a cégbíróságok, mind a cégek /jogi képviselők/ igényeinek. Ennek oka elsődlegesen a regisztrációt a magyar bírósági szervezetrendszerben elsőként érintő kizárólagos elektronikus eljárásokban, továbbá az egyre rövidülő, szintén a más bírósági eljárásokban irányadó ügyintézési határidőkhöz képest rapig gyorsaságú határidőkben keresendő.

A cégbírósági nem peres eljárások nagyobb része nem kontradiktórius, csupán a törvényességi felügyeleti eljárásokban lehetnek ellenérdekű felek. Ezen eljárások részleges elektronizációja is bevezetésre került 2015. január 1-jétől, és valamennyi elektronikus cégeljárás informatikai háttere nagyon jó, megbízható, ide értve az e-eljárásokban kötelező elektronikus fizetési rendszert /MÁK- banki átutalás/ is.

A kényszertörlési eljárások gyakorlata is kialakult, bár ez a legfiatalabb „jogintézmény” a cégjogban, a maga 2012. március 1-jei bevezetésével, mely azóta egy nagyívű és több kisebb „ráncfelvarráson” szintén átesett.

Akkor mivégre a változtatás igénye?

A jogalkotó szemszögéből a Ctv. számos eddigi módosítása adhat erre indokot, megbontva ezzel a szerkezeti összhangot, egyben nehezen kezelhetővé téve a joganyagot.

A jogalkotó ezen túl még a jól működő cégeljárások tekintetében további adminisztratív/bürokratikus „akadálymentesítést” is célul tűz ki, azzal, hogy a nem feltétlenül törvényi szintű szabályokat több végrehajtási rendeletbe rendezné.

A legfontosabb érv azonban, amivel a jogalkalmazó is egyetérthet, hogy a Ptk. /2013. évi V. tv./ 2014. március 15-ei hatálybalépésével a tisztán monista szemléletű törvénymű okán egyes korábbi anyagi jogi rendelkezések a 2006. évi IV. törvényből /Gt./ indokolatlanul kerültek át a Ctv. eljárásjogi szabályai közé /pl. a nonprofit gazdasági társaság szabályai, eltiltási szabályok, a közhasznúságra vonatkozó szabályok/ azzal, hogy a Ctv. ezeken túl még kifejezett peres eljárási szabályokat is tartalmaz / ld. 71/A.§ és 118/A-B-C.§-ok/.

Mindezek mellet a Ctv. adott esetben nincs összhangban a Ptk.-val, pl. „lerontja” a Ptk. 3. könyvének diszpozitiv szabályait a Ctv. 69.§ /2/ bekezdés b./ pontjában /”másodlagos jogalkotás”/ az érvénytelenséggel összefüggésben.

Lehet további érv az is, hogy főképp a másodfokú cégeljárásokban fejleszteni kell az elektronizációt, habár ez nem új cégtörvény kérdése.

Azzal viszont egyet lehet érteni, hogy a regisztrációs eljárások, de adott esetben egyes törvényességi felügyeleti eljárások / Ctv.87. és 91.§ /, valamint a kényszertörlési eljárások is számos kapcsolatot mutatnak az állami adóhatósági eljárásokkal, melyek párhuzamosságokat és ebből adódó cégeljárási problémákat is okoz/hat/nak.

Indok lehet még a cégbíróságokon belüli bírói-titkári-bírósági ügyintézői/fogalmazói/ munkamegosztás ismételt felülvizsgálata azzal azonban, hogy ez véleményünk szerint nem csak jogalkotói döntés kérdése, hanem szervezeti létszámkérdés is. Annyiban érhet tehát valamit az újszabályozás és hozhat racionálisabb munkamegosztást, ezáltal pedig az eljárások gyorsítását /?/ is eredményezheti, amennyiben a szabályok feltétlenül érvényesülhetnek az ügyelosztási rendben.

Nem utolsó sorban lehet érv még az új cégtörvény mellett a céginformációhoz jutás, az ingyenes céginformáció, adatszolgáltatás erősítése, korszerűsítése.

Ezek után lássuk, merre is tart a cégeljárás. / A tejesség igénye nélkül, csak a lényegesebb tervezett változásokat emeljük ki./

A Ctv. eddigi szerkezetét az új törvény tervezete /a továbbiakban: Tervezet/ felülírja, mivel öt részből, ezen belül pedig Címekből áll.

I. rész

Az I. rész újdonsága – amellett, hogy tartalmazza az alapvető cégjogi fogalmakat -, hogy felsorolja a létező cégformákat, melyeket eddig csak a Ctv. végrehajtási rendelete mellékleteként kiadott bejegyzési kérelem nyomtatvány tartalmazta.

A cégnévnek addig lehetséges eleme volt csak a „közhasznúság”, eztán kötelező lesz, tehát majd a rövidített cégnév eleme is lesz / amennyiben ilyet használ a cég/.

A Tervezet tételesen is kimondja, hogy a cégnévben „szám” is szerepelhet, ezzel is erősítve a cégkizárólagosság körében figyelembe vehető megkülönböztető jelleget.

A cégnév továbbra is tartalmazhatja a cégalapító/k/ nevét, de a Tervezet már elhagyja azt a megszorítást, hogy erre az esetre is alkalmazni kell a cégkizárólagosság elvét / lehet újra több száz „Kiss Tibor” bt.?!/

Azt is kimondja, hogy amennyiben a cégtulajdonost pl. Kossuth Lajosnak hívják, ez esetben nem kell a Magyar Tudományos Akadémia álláspontját kikérni, de egyebekben igen, mégpedig a cégeljárás egyidejű felfüggesztése mellett.

A cégnév új toldattal egészül ki, mivel a Tervezet szerint a cég maximum öt évre szüneteltetheti a tevékenységét és ennek a cégnévből ki kell tűnnie /tevékenység szünetelés alatt, „t. sz. a.”/. Ezen időszakban egyébként a cég szervei működnek, számviteli kötelezettségeinek eleget kell tennie és pl. elhatározhatja a végelszámolását is.

A székhely tekintetében tartalmazza a tervezet, hogy amennyiben a cég székhelyszolgáltatást vett igénybe és ezért a székhely nem azonos a központi ügyintézés helyével, a cégjegyzék rögzíti az utóbbi adatot.

A Tervezet egyértelműen kimondja, hogy a cégnek legalább egy tevékenységet főtevékenységként kell folytatnia, valamint azt is, hogy a tevékenységeket az „adóhatóság jegyzi be a cégjegyzékbe”. Kérdés, hogy már az alapításnál is?

A Tervezet az eddigi aláírási címpéldány és az ügyvédi aláírás-minta fogalmát összevonja és „hivatalos cégaláírási nyilatkozat”-ként definiálja, amelynek majd tartalmaznia kell azt is, ha a cégjegyzési jog a létesítő okirat szerint korlátozott.

A Ctv.-hez képest újdonság, hogy felsorolja az egyes cégeljárásokat /alap-és változásbejegyzés, átalakulás/egyesülés/szétválás a 2013. évi CLXXVI. törvény /Eásztv./ rendszerét követve, valamint a cég jogutód nélküli megszűnése. Egyértelműen az utóbbi körében nevesíti a vagyonrendezési eljárást, mely erre, valamint arra figyelemmel, hogy külön is nevesíti, mint olyan eljárást, melyben csak bíró járhat el, cégbírósági hatáskörbe tartozó eljárás lesz. Eddig ez nem minden törvényszéken volt így, inkább a felszámolási csoportok végezték.

Érdekesség, hogy a Tervezet a törvényességi felügyeleti eljárást „különleges cégeljárásnak” minősíti és külön részben /III. rész/ szabályozza.

Egyértelmű, hogy az alapítás körében marad meg továbbra is a szerződésmintán alapuló egyszerűsített cégeljárás, de a változásbejegyzési eljárás is lehet majd 1 munkanapos bírósági ügyintézési határidejű, ha az kizárólag a cégnevet, székhelyet /telephelyet, fióktelepet/, főtevékenységet, a céget képviselők, a könyvvizsgáló vagy a felügyelőbizottsági tagok adatát érinti. Ebben az eljárásban sem lehet majd hiánypótlásra felhívó végzést kiadni, de nóvumként ez az eljárás nem kötődik a szerződésmintához. Tehát a kérelem tartalma az irányadó, nem az ahhoz felhasznált létesítő okirat.

A Tervezetben problematikusnak találom azon rendelkezést, amely megengedi a törvényességi felügyeleti eljárásban költségmentesség, illetve illeték és költségfeljegyzési jog engedélyezését /Tervezet 16.§ /5/ bek. c./ pont/, még akkor is, ha törvényességi felügyeleti eljárás a Pp. talaján áll, tekintve, hogy az 1990. évi XCIII. tv. /Itv./ 61.§ /4/ bekezdés b./ pontja egyértelműen rögzíti, hogy cégeljárásban nem lehet illetékfeljegyzési jogot adni. A törvényességi felügyeleti eljárás pedig, ahogy fentebb láttuk „különleges cégeljárás”.

Szintén aggályokat vethet fel, hogy mit jelent a Tervezet azon rendelkezése, hogy „törvény meghatározott cégügyeket az általa megjelölt cégbíróság kizárólagos illetékességébe utalhat”, tehát a jogalkotó kivonja az általános /székhely szerinti/ illetékességből ezen ügyeket! Erre eddig nem peres eljárásban nem volt mód.

A Tervezet nagyon pontosan elkülöníti a cégbíróságon belüli bírói/titkári és bírósági ügyintézői/fogalmazói/ feladatköröket, ezzel egyértelmű a jogalkotó azon szándéka, hogy a cégeljárásban maradjanak bírói hatáskörök, ergo a cégbíróságok / a törvényszékek szervezeti egységei/ folytassák le a cégeljárásokat, az ne kerüljön bíróságon kívüli közigazgatási vagy kamarai hatáskörbe. Ez feltétlenül helyeselhető.

A Tervezet valamennyi cégeljárásban egységesíti a kiszabható pénzbírság mértékét, mely százezer forinttól egymillió forintig terjedhet és ismételhető. A törvényességi felügyeleti eljárásban intézkedésként alkalmazható pénzbírság összegének felső határa tízmillió forint.

A cégek /és jogi képviselőik/ üdvözölni fogják azt a szabályt, hogy a Tervezet kimondja, miszerint az ítélőtábláknak a másodfokú cégeljárásokat az iratok felterjesztését követő 30 napon belül be kell fejezniük, melybe nem számít bele az esetleges hiánypótlási határidő.

A Tervezet megszünteti a Ctv. cégnyilvántartási fogalmát /kettősségét: cégjegyzék+ cégiratok// és egységesen a cégjegyzék fogalmát használja, melybe beleérti a cégadatokat és a „cégokiratokat” is.

II. rész

A II. rész a cég-és változásbejegyzési, valamint az átalakulási /egyesülési, szétválási/ eljárások szabályait tartalmazza.

Újdonság, hogy a Tervezet – a Ctv. jelenleg hatályos 37.§ /6/ bekezdésével ellentétben - megengedi, hogy egy már folyamatban levő változásbejegyzési eljárás alatt újabb változások bejegyzésére irányuló kérelmet nyújtson be a cég. Ez lényegében összhangban van a bírósági ügyvitel szabályiról szóló 14/2002./VIII. 1./ IM rendelet /BÜSZ/ már korábban hatályos 57.§ /2/ bekezdésében írtakkal, de kérdés, hogy a gyakorlatban a kérelmek „torlódása” nem fog-e problémát okozni.

A Ctv. szerint a cég-és változásbejegyzési kérelem a cégbíróság határozatának meghozataláig volt visszavonható, most ezt az elsőfokú határozat közléséig lehet megtenni.

Egyértelműen szembetűnő, hogy a Tervezet deregulál – legalábbis a törvényi szabályozási szinten – ezért nem tartalmazza a cégeljárások részletes „technikai” szabályait, a kötelezően és egyes cégformák szerint nyilvántartandó cégjegyzéki adatok körét / Ctv. 24.-29. §-ok/, valamint nincs melléklete, ezáltal a cégeljárásokban kötelezően benyújtandó /eddig taxative felsorolt/ okiratok köre sem megállapítható. A Tervezet nagy általánosságban utal arra / 42.§ /2/ bek./, hogy ezeket „jogszabályok” fogják meghatározni.

Ezen túl hat helyen utal külön, rendeleti szintű részletszabályozás szükségességére és többször említ „külön jogszabályt” is, ami kihat a cégeljárásra. Azt csak a majdani gyakorlat fogja megmutatni, hogy ez valóban deregulációt jelent-e és ténylegesen nem nehezíti-e el a cégjogi jogalkalmazást.

Tekintve, hogy a Tervezet szerinti új törvény egy újabb mérföldkő lesz a cégeljárásban, jó lenne következetesen alkalmazni az egységes szerkezetű létesítő okiratokkal szembeni követelményeket, nevezetesen, hogy csak akkor kell benyújtani /elkészíteni/, ha a létesítő okirat tartalma változik. Ebben az esetben is kizárólag a jogi képviselő írja alá, mivel ez csak egy „technikai” okirat, melynek nem érvényességi kelléke a tagok aláírása. Ők a létesítő okirat módosításáról döntenek legfőbb szervi ülésen vagy külön módosító okirattal és az ennek során készült jegyzőkönyv vagy módosító okirat alakiságait kell betartaniuk.

Nem lehet indok az egységes szerkezetű okirat tagok általi aláírására az sem, ha a cég a változásbejegyzési eljárásban szerződésmintát használ, mivel ez abban az eljárásban nem akként funkcionál. A jogalkotó a szerződésmintát kifejezetten az alapítás körére, a bejegyzési eljárásban felhasználandó okiratként „találta ki”, ahol természetesen - a szerződési akarat kifejezéseképp - azt az alapítóknak alá kell írni.

Ha a jogi képviselő /segítségképp/ a szerződésmintát a változásbejegyzési eljárásban is felhasználja, azt úgy szerkeszti, ahogy akarja, tehát törölheti róla a tagok aláírásának helyét. Egy a fontos, hogy ő aláírja és záradékban tanúsítsa, hogy mi – a korábbi létesítő okirat mely rendelkezésének változása – adott okot az új egységes okirat elkészítésére. Ekként a létesítő okirat módosítások kronológiailag végigkövethetők.

A cégjegyzéki adatok változhatnak azon okból, hogy állami vagy önkormányzati döntéssel átnevezik a cég székhely /telephely, fióktelep/ címét. Eddig a cégnek ezen változást annak bekövetkezésétől /a döntéstől/ számított 180 napon belül kellett bejelenteni, de a tervezet erre méltányosabb határidőt ad, ami a tudomásszerzéstől számított 30 nap.

Igazi újdonságként fedeztük fel a Tervezet azon rendelkezését, amely szerint a cég székhelyének más megye illetékességi területére való áthelyezésekor a kérelemről a korábbi székhely szerinti cégbíróság dönt, majd a jogerős változásbejegyzés után a cégiratokat „átadja” az új székhely szerinti cégbíróságnak. Ennek tényét a cégjegyzékben fel kell tüntetni.

A Tervezet II. része – a Ctv. korábbi szabályaival szemben – csak a bejegyző /változásbejegyző/ végzés elleni pereket tárgyalja, a kizárási és az érvénytelenségi perek szabályai nem kerültek a Tervezetbe.

III. rész

A III. rész a törvényességi felügyeleti szabályokat öleli fel és koncepcionálisan megkülönbözteti a törvényességi felügyeletet, mint anyagi jogi intézményt / Ptk. 3:34.§ /1/ bek./ a cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárástól, amelyet a Tervezet „különleges cégeljárásnak” minősít.

A törvényességi felügyelet a cég teljes jogképes létére /bejegyzéstől a törlésig/ kiterjed, de nem biztos, hogy felügyeleti eljárás valaha is indul vele szemben, akár kérelemre, akár hivatalból.

A Tervezet a korábbi szabályozáshoz képest „előbbre hozza” a törvényességi felügyeleti eljárásban keletkezett iratok nyilvánosságát, amikor kimondja, hogy azok már azt követően nyilvánosak, hogy a cégbíróság a korábbi Ctv. 80.§ /1/ bekezdésében írt végzését kibocsátotta.

Újdonság, hogy eddig a bejegyzési eljárásban nem lehetett hivatalból törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezni /együttes elbírálás/, ezt a tervezet megengedi.

A felügyeleti eljárásban meghozható érdemi intézkedések köre nem változik, azonban a legsúlyosabb eset, amikor a cégbíróság korábban a céget eltiltotta a további működéstől és megszűntnek nyilvánította akként változik, hogy ilyenre nem kerül sor, helyette a cégbíróság elrendeli a cég „megszüntetése végett” a kényszertörlési eljárás lefolytatását. Tehát a kényszertörlési eljárás végén a cég törlésével együtt fogja kimondani a cégbíróság a cég megszűntnek nyilvánítását. Ez hatással lesz a cégjegyzékre is, mivel a cég törlése előtt nem lehet a cégjegyzéknek hatályos 24-es rovata!

A Tervezet ezen túlmenően az eddigieknél hatékonyabbá kívánja tenni a felügyelőbiztosi intézményt, annak megerősítésével. A jogalkotói szándék ez, de az eddigi cégbírósági gyakorlat nem igazolta az intézmény hatékonyságát.

A Tervezet jelentősen lerövidíti a Ctv. 80.§ /3/ bekezdésében a két felügyeleti intézkedés közötti maximum 6 hónapos határidőt, amikor akként szabályoz, hogy ha a korábbi intézkedés hatására a cég nem állítja helyre törvényes működését, az ettől számított tudomásszerzés után 30 munkanapon belül hivatalból kell folytatni az eljárást az újabb intézkedés alkalmazása végett.

Helyeselhető, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján a tervezet biztosítja törvényességi felügyeleti eljárás iránti kérelem előterjesztését annak, aki a cég számára székhely/telephely, fióktelep/ céljára ingatlan használatát biztosította, de ezen jogot később megvonta és hiába kérte a cég vezető tisztségviselőjét a bejegyzett cégjegyzéki adatok törlése iránti kérelem előterjesztésére.

IV. rész

A Tervezet IV. része összegyűjtve szabályozza a jogutód nélküli megszűnés eseteit, amelyek szabályozott eljárásokat /végelszámolási, felszámolási, kényszertörlési/ követően vezetnek a cég cégjegyzékből való törléséhez, ezáltal a jogképessége megszűnéséhez.

A legszembetűnőbb változás, hogy a cég megszűntnek nyilvánítására csak a kényszertörlési eljárást követően, a cégjegyzékből való törléssel egy végzésben fog sor kerülni.

A kényszertörlési eljárásra a jogalkotó összesen csupán három szakaszt szentel, ami az eddigi, nem sokkal terjedelmesebb szabályozáshoz – öt szakasznyi - képest mégis meglepő. Vélhetően 2012. óta már kialakultnak véli ezen eljárás bírósági gyakorlatát, avagy a részletszabályozásra majd itt is a rendeleti szintet választja.

Ehhez képest a Tervezetben maradó – a korábbi Ctv. IX. fejezete szerinti – vagyonrendezési eljárás részletesen, az eddigiekhez képest bővebben kifejtett, azzal, hogy amint már utaltunk rá ezen eljárást a jogalkotó cégeljárássá teszi, amelyben csak bíró járhat el.

V. rész

A Tervezet V. része tartalmazza majd a záró rendelkezéseket, a tervezett hatálybalépés időpontja: 2017. január 1-je.

Ezzel kapcsolatban azonban mindenképp meg kell jegyezni, hogy a jelenlegi információnk szerint az új polgári perrendtartást is ekkortól kívánja a jogalkotó hatályba léptetni, ami azért fontos a cégjog vetületében is, mivel a cégeljárások háttérjogszabálya a Pp. /megfelelő alkalmazással/.

Nem lesz egyszerű elsajátítani a releváns új perrendtartási szabályokat az új cégeljárási szabályokkal együtt, és itt nem elsősorban a cégbírósági jogalkalmazásra gondolok.

Ugyanakkor, ha felidézzük, hogy a Ctv. első novelláris módosítására már 2007 évben sor került, amelyet számos egyéb kiegészítés és újraszabályozás követett, illetve, hogy a társasági anyagi jog tekintetében a Ptk. - legalábbis annak 3. könyve – szerinti jogalkalmazásra elsőként a cégek tekintetében, a cégeljárásban került sor, nem látok legyőzhetetlen kihívást az új cégtörvényt illetően.

2. Az új végelszámolási törvény

Amint láttuk az új cégtörvény Tervezet a jogutód nélküli megszűnés egy módjaként nevesíti a végelszámolást, melyhez eddig is egy speciális, a cégbíróság által lefolytatott végelszámolási eljárás kapcsolódott. Ez a feltétele a cég cégjegyzékből való törlésének, ezért helyeselhető, hogy a jogalkotó az önálló végelszámolási törvény tervezetében /a továbbiakban: Vtv. tervezet/ élesebb határvonalat húz a cég belső, autonóm működési és döntési jogkörébe tartozó végelszámolás és az azt követő bírósági végelszámolási eljárás közé.

Az is egyértelmű a Ptk. hatálybalépését követően, hogy a jogi személyek egységes anyagi jogi szabályozását követően megalkotható egy olyan törvény is, amely a for- és nonprofit szféra tekintetében egyaránt alkalmazható akkor, ha a szervezet nem fizetésképtelen, de tevékenységét többé végleges jelleggel nem kívánja folytatni, tehát a jogutód nélküli megszűnéséről dönt, a rá irányadó anyagi jogi szabályok és a létesítő okirata rendelkezései szerint.

A Vtv. tervezet tekintetében a jogalkotó elsődleges célja éppen ez, ami persze a nonprofit szervezetek tekintetében feltételezi a Civiltörvény / 2011. évi CLXXV. tv./ jelentősebb átalakítását – amúgy is ráférne! - és a számviteli törvény módosítását is.

Ezen túl itt is szerepet játszik a bírósági eljárás gyorsítása, egyszerűsítése, a dereguláció /részletszabályozás rendeleti szinten/, továbbá a költségcsökkentés és a felesleges adminisztráció elkerülése. Ez helyeselhető, de ilyenkor eszünkbe juthat /természetesen csak zárójelben/ az egyszeri állampolgár esete a söralátét méretű adóbevallással.

A külön törvényi szabályozás komoly jogfejlődés eredménye, hiszen a korábbi szabályozásra – 2006.07.01-je előtt – még az 1991. évi XLIX. törvényben /Cstv./ került sor. Ezt követően tették át a joganyagot a Ctv. önálló, VIII. fejezetébe, ”A végelszámolás” címszó alá, hiszen egyértelművé vált, hogy a nem fizetésképtelenségi helyzetben lévő szervezetek piacról való kivezetésének szabályait nem indokolt egy fizetésképtelenségi törvény keretein belül elhelyezni.

Ezen fejezet sajátossága volt, hogy egyaránt tartalmazott anyagi jogi és eljárásjogi normákat és több helyen utalást a Cstv.-re is.

Pozitív, hogy a Vtv. tervezetből egyértelműen - már a preambulumból – kitűnik, hogy a végelszámolás nem minden szakaszához és nem feltétlenül kapcsolódik bírósági eljárás is. A cégbíróságnak csak a végelszámolás meghatározott „pontjain” vannak feladatai, melyek közül a legfontosabb a konstitutív hatályú törlés.

A Vtv. tervezet mindösszesen 23 szakaszból áll, melyeket VI Cím fog egybe. Ezen felül a legszembetűnőbb változás, hogy nincs lehetőség a korábbi ún. egyszerűsített végelszámolásra, továbbá, hogy a végelszámolás határideje az eddigi 3 év helyett 365 nap. Itt azonban ne álljunk meg, lássuk a lényegesebb részletszabályokat is.

Az új szabályok különös hangsúlyt fektetnek a végelszámolási eljárás / itt helyesebb lenne a szimpla „végelszámolás”/ előkészítésére, mely a jogi személy ügyvezetésének feladata lesz, amely javaslatot tesz a legfőbb szervnek a végelszámolás megindítására, egyben pedig nyilatkozik is, hogy a jogi személy fizetőképes és várhatóan az eljárás alatt az is marad.

Speciális szabályokat rögzít a javaslat azon esetre, ha a jogi személyt eleve meghatározott időtartamra vagy meghatározott feltétel bekövetkezéséig hozták létre, hiszen ekkor is jogutód nélküli megszűnés következik be.

Az az eset, ha a jogi személyt az arra jogosult szerv szünteti meg /Ptk. 3:48.§ /1/ bekezdés d./ pont/ nem tartozik a Vtv. tervezet szabályozási körébe.

A legfőbb szerv minősített többséggel /3/4-es/ határoz a végelszámolás megindításáról és továbbra is feladata a végelszámoló kijelölése, a kezdő időpont meghatározása, valamint döntenie kell a jogi személy tevékenysége megszüntetésének időpontjáról.

A cégeljárásban résztvevő jogi képviselők szempontjából is fontos, hogy a végelszámolás elhatározása – ahogy azt a Ctv. 98.§ /1/ bekezdése is tartalmazta – nem igényli a létesítő okirat módosítását, tehát egységes szerkezetű létesítő okirat elkészítését sem!

A korábbi joggyakorlat nem volt egységes abban, hogy a jogi személy kijelölhet-e egyszerre több személyt is végelszámolónak. A Ctv. csak egyesszámban írt a végelszámolóról és azt emelte ki, hogy önálló képviseleti joggal rendelkezik. A Vtv. tervezet kifejezetten megengedi, hogy végelszámolóként több vezető tisztségviselő is kijelölhető, de ekkor együttes a képviseleti joguk vagy testület is elláthatja ezt a tisztséget. A tervezet elsősorban a korábbi vezető tisztségviselőt preferálja, de nem zárja ki más természetes vagy jogi személy végelszámolóvá választását sem.

A végelszámoló – akár testület, akár magánszemély – felelőssége a vezető tisztségviselőre vonatkozó felelősségi szabályok szerint alakul, de nem mindegy, hogy a saját cégének vagy a végelszámolás alatt harmadik személynek okoz kárt. Jó lenne, ha a tisztség elfogadásakor a Ptk. releváns szabályaival /3:24.§, 6:142.§, 6:541.§/ a leendő végelszámolók legalább elméleti szinten tisztában lennének.

A végelszámolás elhatározását követően az eddigieknél rövidebb, 8 napos határidőn belül kell előterjeszteni a végelszámolással összefüggő adatváltozásokat a nyilvántartó bírósághoz, ez cégek esetében segíti a cégnyilvántartás közhitelességét.

A végelszámoló feladatait a Vtv. tervezet – szerintem nem taxatíve – felsorolja, tisztsége a végelszámolás befejezését követően előterjesztett törlési kérelem jogerős elbírálásáig tart, de előtte is megszűnhet visszahívással, a halálával vagy más okból is. Ha vagyonfelosztásra is sor kerül a tagok között, megbízása csak ennek megtörtét követően szűnik meg.

A végelszámolás továbbra is átfordulhat csőd- vagy felszámolási eljárásba, a végelszámoló ezzel összefüggő kötelezettségét a tervezet is szabályozza és kárfelelősséget is telepít a mulasztáshoz / Ptk. 6:541.§/. Ezen kívül megszűnhet a végelszámolás akkor, ha a legfőbb szerv szintén minősített többségi határozatával így dönt. Ennek a törlési kérelem bírósághoz való benyújtásáig lehet helye.

A Vtv. tervezet generális jelleggel mondja ki, hogy a nyilvántartó bíróság nem csupán regisztrációs tevékenységet folytat, hanem törvényességi felügyeletet gyakorol a végelszámolás alatt álló jogi személy felett, melynek keretében elbírálja harmadik személyek kifogásait és a végelszámoló egyéb mulasztásait pénzbírsággal / százezer-egymillió forint/ szankcionálhatja.

Véleményem szerint azért a törvényességi felügyelet bíróság általi gyakorlásának mibenléte, terjedelme problémás lehet a cégeken kívüli jogi személyek körében /ld. pl. a civil szervezeteket, ahol ez a jogkör az ügyész számára fenntartott/.

A végelszámolás többnyire a jövőben is akként fog befejeződni, hogy a végelszámoló az ún. záródokumentumokat elkészíti és a legfőbb szerv elé terjeszti jóváhagyás végett. Erre azonban, ahogy arra már fentebb utaltunk maximum 365 napja lesz, feltéve, hogy a jogi személynek nincs „nem rendezett” /pl. peresített/ tartozása avagy olyan ismert követelése, amelyről a vagyonfelosztási javaslatban nem lehetett rendelkezni.

Ezen esetekben a végelszámolónak erről tájékoztatnia kell a legfőbb szervet, amely

- dönthet a végelszámolás megszüntetéséről vagy

- arról, hogy a fentiek ellenére törlési kérelmet nyújt be és a nyitott vagyoni helyzet rendezésére célvagyont helyez ügyvédi letétbe, illetve, hogy

- a jogi személy tevékenységét legfeljebb öt éves időtartamra szünetelteti.

A jogi személy nyilvántartásból való törlésének előfeltétele az állami adóhatóság nemleges nyilatkozatának csatolása arról, hogy a szervezetnek nincs a zárójelentésben fel nem tüntetett tartozása.

Jelenlegi állapotában a tervezet nem tartalmazza, hogy a jogi személynek a végelszámolás befejezéséről meghozott legfőbb szervi döntését követően mikor /hány napon belül/ kell előterjesztenie a törlési kérelmét, célszerű lenne ezt is rövid törvényi határidővel szabályozni.

A bíróság is új feladatot kap, mivel a Vtv. tervezet 15.§-a kötelezettségévé teszi a jogi személy által benyújtott törlési kérelem közzétételét azzal a felhívással, hogy az esetleges olyan jogosultak, akiknek igazolt /elismert/ követelésük van, ezt be tudják jelenteni 30 napos, jogvesztő határidő alatt a bíróságnak.

A jogalkotó tehát egy újabb lépcsőt iktat a törlés elé azért, hogy lehetőség szerint ne maradjon ki nem elégített tartozás a jogi személy jogutód nélküli megszűnésekor.

Amennyiben van bejelentés a jogvesztő határidőben és a cég azt vitatja vagy 40 napon belül nem elégíti ki, a bíróság a törlési kérelmet elutasítja. Ekkor a jogi személynek döntenie kell a

-tevékenysége folytatásáról, vagy

-szüneteltetéséről avagy

-ismét meg kell indítania a végelszámolását.

Az ezekkel összefüggő adatváltozásokat is át kell vezettetni a bírósági nyilvántartáson, azzal a nagyon szigorú szankció terhével, hogy ha ennek 60 napon belül nem tesz eleget, a bíróság elrendeli a kényszertörlési eljárás megindítását.

Természetesen, ha a fenti jogvesztő határidő bejelentés nélkül telik el, a jogi személy törlésre fog kerülni, amely konstitutív hatályú, ezzel szűnik meg a jogi személy tagjaitól elkülönült jogképessége.

Azt, hogy a végelszámoláshoz kapcsolódó egyes regisztrációs eljárásokban milyen okiratokat kell benyújtani a Vtv. tervezet nem nevesíti, vélhetően ez is a rendeleti szintű szabályozásra marad.

A Vtv. tervezet végül kitér egyes jogi személyek megszűnésének speciális szabályaira is, amelyeknél a taglétszám meghatározott minimum alá csökkenése, bizonyos törvényi határidő elteltével a jogi személy megszűnéséhez vezet. Ehhez kapcsolódhatnak egyes cégbírósági eljárások is /törvényességi, kényszertörlési/. A tervezet 17.§-a az egyesületre, míg 18.§-a az alapítványra tartalmaz még előírásokat. Utóbbira a végelszámolási szabályokat csak igen korlátozott mértékben lehet alkalmazni.

Az új végelszámolási törvény várhatóan az új cégtörvénnyel egy időben, 2017. január 1-jén lép hatályba.

Dr. Király Kornélia

Kaposvári Törvényszék

kollégiumvezető helyettes

Vissza az előző oldalra