Add át a tudást!

Cégvezetés 2019-12-20

Nyomtatás

Forrás: Ügyvezetők Klubja | Szerző: Piroska Gyula

Sokszor mondják az ügyfeleim, hogy „Persze! Kitanítom drága pénzért a kollégát. Aztán otthagy, és elmegy dolgozni a konkurenciához.”
Erre én azt szoktam mondani nekik, hogy „Igen, ez néha megtörténik. De ennél már csak az a drágább, ha nem tanítod ki, és ottmarad nálad!” Pirosa Gyula írása következik.

Újra itthon vagyok Magyarországon!

Jó volt találkozni az unokáimmal!

Csütörtök reggel elkísértem őket az oviba. Ahol az adventi időszakra való tekintettel reggeli éneklés volt. Sok szülő is jelen volt. Egy fél órán keresztül közösen énekeltünk karácsonyi dalokat.

Nagyon bensőséges volt!

Aztán jó volt bemenni a cégbe, és megfürödni a munkatársaim szeretetében. Meg a kópéságukban!

Amikor beléptem az irodánk ajtaján, az azonnali, jó hangos első mondatom az volt, hogy „Széttépem a Zsákai Márk száját!” J
Márk, a kollégám!

Tréfába naz első!

Tudod, ahogy belépünk az irodánkba, a folyosón, a bejárati ajtó mellett balra, már jó ideje ki van téve az arcképem. Alatta kis fémtáblácskán: „Piroska Gyula Alapító”.

Most viszont, amikor megérkeztem, a kép le volt ragasztva fehér papírokkal. És a papírokra ráragasztva egy Brian Tracy kép. J

Ahogy hangosan szentségeltem, rögtön tódult ki nevetve mindegyik kollégám az irodájából a folyosóra. Márk meg kérdezgette, hogy „De most miért pont én? Miért pont én?

Mikor a Gyuri ragasztotta oda.”J

Mondtam neki nevetve, hogy azért, mert tudom, hogy ő volt az ötletgazda. És persze eltaláltam. J

Jó volt így megérkezni!

A csütörtöki nap főként ügyintézéssel és bevásárlással telt. Este pedig a Westendben Apa-Lányatalálkozót tartottunk a lányaimmal. Az is nagyon jól esett. Meg az Okay Italia Étterem finom kajája.

Lehet, hogy egy kicsit többet ettem, mint kellett volna. De hát nem tudok betelni az itthoni ízekkel az angol kaja után. J

Aztán tegnap-tegnapelőtt Bázis3 tréninget tartottam. Az is nagyon jól esett. De azon egy nagyon érdekes dolog történt.

Arról beszéltem, hogy vezetőként az a feladatod, hogy folyamatosan átadd a tudásodat a munkatársaidnak.

Ha például olyan jól tudod kezelni a fénymásológépet, hogy soha nem fog már ki Rajtad, nem tud úgy elakadni, hogy Te azonnal ne tudnád lekezelni a problémát, akkor írd le fél oldalban a fénymásológéppel kapcsolatos tudnivalókat!

Különben mindig Te kellesz, ha a fénymásológép elakad. Ha mindent Te tudsz, egy istenséggé válsz. Mert Te aztán megoldasz minden problémát.

De garantálom, hogy egy rendkívül elfoglalt istenség leszel. JMert Te kellesz minden probléma megoldásához.

Sokszor mondják az ügyfeleim, hogy „Persze! Kitanítom drága pénzért a kollégát. Aztán otthagy, és elmegy dolgozni a konkurenciához.”

Erre én azt szoktam mondani nekik, hogy „Igen, ez néha megtörténik. De ennél már csak az a drágább, ha nem tanítod ki, és ottmarad Nálad!” J

Aztán beszéltem a tréningen arról is, hogy ugyanez a feladatod szülőként. Átadni a gyerekeidnek a tudást, az értékrendet. Aztán elmeséltem nekik egy családi történetet.

Egyszer Zalakaroson volt a család nyaralni. A lányaim már felnőttek voltak akkor. Sőt, már ott volt velünk Lili unokám is.

Az esti közös beszélgetésen a középső, Noémi lányom azt kérdezte tőlem, hogy „Apa! Hogy tudok veled jó cserében lenni? Neked mindened megvan. Még ajándékot is nehéz venni Neked. Mit tudok adni cserébe Neked mindazért, amit eddig kaptam Tőled?”

Hú, hát ez szíven ütött!

Elgondolkodtam!

Tényleg! Mit tud ő adni nekem, hogy jó cserében legyünk, mint apa és lánya? Aztán rájöttem! Azt mondtam neki:

„Én adtam neked tudást, értékrendet és jól használható nézőpontokat az élethez. A te cseréd felém ‒ mint szülő felé ‒ pedig az, hogy boldog vagy. Hogy jól vagy! Hogy haladsz a céljaid felé! Hogy megállod a helyed az életben!
Mert használod az életedben az éntőlem kapott tudást, értékrendet és nézőpontokat. Ha ez így van, én boldog leszek. Te pedig jó cserében leszel velem.”

Akkor ez egy kicsit szíven ütötte Noémit. Mert éppen nem volt olyan jó passzban. Éppen nem volt olyan boldog. És persze ettől én sem voltam olyan boldog. De aztán nagyon szépen kiegyenesítette a dolgait.

Amikor ezt a régi zalakarosi történetet meséltem a tréningen, az egyik tréning résztvevő annyira meghatódott, hogy könnyes lett a szeme.

Aztán este nézem a Messenger üzeneteimet. És képzeld, a családi Messenger csoportban a következő üzenet volt Noétól:

„Sziasztok!
Kijöttem a magyar csapattal, akikkel dolgozom Lengyelországba a cégcsoport évzáró rendezvényére. Három országból voltak jelen körülbelül száz fővel.
És képzeljétek, a menedzsment engem választott A vezető testület díjára. Nem tudtam róla előtte semmit. Szóval eléggé meglepődtem. J
Spontán beszédetmondtam. J”

Küldött rövid videó felvételt is arról, ahogy átadják neki a díjat. Hát ettől meg az én szemem lett könnyes! És hát persze dagadt a mellem a büszkeségtől. J

Gyorsan válaszoltam neki:
„Noika! Én annyira nagyon büszke vagyok Rád. Kicsit még el is bőgtem magam. Ugyan nem értettem, hogy miket mondtak Rólad, meg azt se, hogy Te miket mondtál, de akkor is!!!”

Mert ugye az angolomon még van mit csiszolni. De Noika megnyugtatott a válaszában:
„De ari vagy Api!
Majd elmesélem mit mondtak/mondtam. Sokat tanultam Tőletek. Szóval ez a díj neked is egy nyugtázás, meg Anyunak.”

Ezen is bekönnyeztem!

Mert hát pont arról írt, amiről én beszéltem a tréningen. És pont azt valósította meg az életében, amiről Zalakaroson beszéltem neki.Ráadásul ez a díj átadás pont akkor történt, amikor én a tréning résztvevőknek meséltem Noéról.
Ez az Általa kapott díj egy igazán jó csere tőle felém és az édesanyja felé. Mert amúgy is látom most, hogy milyen boldog mostanában a munkájában.

Élvezi csinálni!
Szereti a csapatot, akikkel dolgozik!
Megállja a helyét az életben.
Büszke!

Noika! Én is nagyon büszke vagyok Rád! És köszönöm a jó cserét, amit Tőled kapok! Tudod, amúgy is, Te vagy a legbátrabb lányom! J

Kedves Olvasó! Add át a tudásod a munkatársaidnak! Meg a gyermekeidnek! Hogy megállják a helyüket az életben! Te meg büszke lehess rájuk!

Piroska Gyula
www.seminarconsulting.hu