A cégvezető is hibázhat

Cégvezetés 2019-11-04

Nyomtatás

Forrás: Ügyvezetők Klubja | Szerző: Kiss T. Anna

Állandó szakértőnk, Kiss T. Anna a cégmenedzselés eszközei közül a kudarcot a leghatékonyabbak közé sorolja. Mégsem jelenti ez azt, hogy a cégvezetőket kétes kimenetelű döntések meghozatalára buzdítaná bárki. Ugyanakkor fontos, hogy a kudarcok tapasztalatai beépüljenek a vezető további munkájába, s így értékké váljanak a cég számára.

A cégmenedzselés leghatékonyabb eszköze a kudarc. Ebben személyes vezetői tapasztalataim okán is biztos vagyok. Semmi sem lehet olyan tanulságos, mint az, hogy ha hibát követünk el a munkánkban, azt felismerjük és készek vagyunk tanulni belőle. Persze, legjobb, ha nem a sajátunkéiból, hanem más hibájából tanulunk, hiszen ez jár a legkisebb veszteséggel számunkra. Mivel azonban egyikünk sem tévedhetetlen, s még a leggondosabb tervezés és kivitelezés közepette is hibázhatunk, számolnunk kell a kudarccal is. Legyen szó bármilyen apró, hétköznapi bakiról a napi menedzsmentben, vagy ami súlyosabb, elhibázott stratégiai döntésről.

Hibázni nem szégyen, habár nehéz elfogadnia a vezetőnek, akinek pedig alapbeállítódása, hogy mindig ő az, aki tudja helyes utat, a helyes választ egy probléma megoldására, netán a helyes hozzáállást ahhoz, ha az ember munkájában valami éppen nem sikerül.

Hibázni bárkinek, bármilyen beosztásban ér. Sőt.

Hibázni kell, hogy megtapasztaljuk: milyen vezetők vagyunk kritikus helyzetben. Hogy készséget szerezzünk arra, hogyan kell kijavítanunk valamit, amit elrontottunk. És azért is, mert megtapasztaljuk a vezetői, emberi tűrőképességünk határait. Sokszor olyan apróságokról van csak szó, mint amikor melléfogunk a lehetséges üzleti partnerünk, egy alvállalkozó kiválasztásában. Manapság nincs olyan áru vagy szolgáltatás, amelyet csak egyetlen szolgáltatótól szerezhetünk be. Simán túl lehet tehát lépni egy-egy, utóbb elhibázottnak minősülő döntésünkön, s haladni tovább. Csakhogy a lelkiismeretes ember, főként ha felelősségteljes vezető, próbálja megtalálni a hibázás okát, mert kudarcként, egészen pontosan saját kudarcaként éli meg a végül zsákutcába vezető ügyletet is. Akkor is, ha teljesen nyilvánvalóan nem ő hibázott egy helyzetben, hanem a másik fél. Az ő hibája legfeljebb az volt a dologban, hogy többet is belelátott egy lehetséges megbízottba, mint amennyi van benne. Belelátott olyan értékeket is, amelyeknek pedig nyoma sem volt az adott helyzetben. Az ügyvezetők munkájában, különösen, ha kisvállalkozásokról beszélünk, egy feladat kiadásának kockázata alvállalkozónak azért nagy, mert ezen akár megdőlhet egy egész projekt.

Mondok egy példát. Szükségünk van egy bizonyos szolgáltatásra egy piaci akciónkhoz, ezért a kiválasztási folyamat során látni szeretnénk a jövendő megbízottunk munkáját belülről, egy másik megbízása teljesítése során. Minden rendben, első körben ő maga és az ügyfele is hozzájárul ahhoz, hogy ott legyünk és lássuk: hogyan is történik az általunk is megrendelni szándékozott szolgáltatás teljesítése. S akkor, mielőtt valóban láthatnánk őket munka közben, a jövendő megbízottunk lemondja ezt a lehetőséget. Most már nem keres kifogásokat, egyértelműen közli, hogy nem vállalja a dolgot, elzárkózik a referencia munkája megtekintésétől. Ennél a pontnál már mindegy, hogy mire hivatkozik. A lényeg, hogy kategorikusan közli: látatlanban kell megrendelned tőle a szolgáltatását, és pont. Azt a szolgáltatást, amin neked egy komplett projekted sikere múlik vagy dől meg! Egy cégvezető számára az ideje a legértékesebb, tehát egyetlen perccel sem fordít többet az ilyen helyzet kezelésére, mint ami feltétlenül szükséges. Természetesen azonnal más megbízottat keres a piacon. Nincs nélkülözhetetlen, pótolhatatlan ember, cég, megoldás. Ez tiszta sor.

Csakhogy a cégmenedzser is ember, s ha valóban lelkiismeretes, utóbb elemzi a helyzetet, megpróbálja megkeresni a hibát - önmagában. Vajon mit kellett, mit lehetett volna másként tennie ahhoz, hogy ne kerüljön ilyen helyzetbe?

De milyen helyzetbe?

És ez itt a lényeg.

Nem mindig mi rontjuk el a dolgokat, ha valamiben kudarc ér bennünket. Mivel egyetlen cég menedzselése sem légüres térben történik, annak lényegéhez tartozik a folyamatos interakciók sora, többnyire több szereplő között. Miért kellene nekünk nyakunkba vennünk mindenki más üzletietlen, vagy egyszerűen csak elhibázott döntéseinek következményeit? Mindenki hibázhat. S ha téved, ki-ki viseli annak következményeit. De mindenki csak a saját hibáinak a következményeit. Így van ez rendjén.

A tanulságok levonása azonban más. Az valamennyi szereplő számára fontos, hogy legközelebb ugyanazt a hibát ne kövesse el. Ebből a szempontból nézve teljesen mindegy, hogy ki és miben hibázott. Azért persze mindig jobb, ha inkább a másik hibájából tanulunk. Így lesz a kudarc nemcsak a leghatékonyabb, hanem a leggazdaságosabb eszköze is a cég még eredményesebb menedzselésének.

Kiss T. Anna
Vállalati stratégia tanácsadó,
Személyes- és vállalati márka specialista
Elérhetőség: annatkiss@gmail.com
Linkedin: https://www.linkedin.com/in/anna-t-kiss-mba-97a17915/