A cégem az én személyiségem!

Cégvezetés 2019-10-23

Nyomtatás

Forrás: Ügyvezetők Klubja | Szerző: Kiss T. Anna

Állandó szerzőnk, Kiss T. Anna látszólag össze nem illő menedzserfogalmakat tesz egymás után, amelyek által egészen eredeti, új tartalmat is kaphatunk. Mindenesetre a megszokottól eltérőt, valami különlegeset, netán egyedit. Ami megkülönböztet egy-egy vállalkozást a többitől. Márpedig erről szól a piaci verseny s vele a cég eredményessége. Nem szabad tehát figyelmen kívül hagyni, mégha újfajta szemléletet is igényel a cégvezetőtől.

A világ soha nem a saját kedvünkre működik. Rendre átírják a körülmények. Minden pillanat hoz valami változást az ember életében. Sokszor még az előzőt sem dolgoztuk fel, máris ott vagyunk egy következő kellős közepében. Amikor az embernek ilyen gondolatok kavarognak a fejében, olyan közhelyszerűnek gondoljuk mindezt. Pedig ha jól belegondolunk, e szavak és mondatok tartalma bizony kemény küzdelmet, erőfeszítést és bánatot is jelenthet egy-egy embertársunknak. Jó lenne tehát, s úgy emberséges, hogy ne csak dobálózzunk a szavakkal, hanem alaposan nézünk mögéje. Ha ezt az írást most egy érzelmes blogba írnám, talán rendben is lenne, senki nem kapnál fel a fejét, amiért ilyen érzelmi húrokat pengetek. Mert van ahol ez rendben van, de van ahol egyszerűen nincs helye az ember érzelmeinek. Legalábbis egyre többen így gondolják. Hiszen leegyszerűsödött maga az információs világ is, s mi felhasználói természetesen alkalmazkodunk hozzá. És már azt sem keressük, ki kezdte és hogyan fajulhatott odáig a dolog, hogy mint egy egyenletből a fölösleges elemet, egyszerűen kivonjuk az embert magát, mint tényezőt. A milyenségével s főként érzelmi hozzávalóival. Mert ez olyan üzletietlen. Még egy kávéházban is megcsapják a fülünket ezek a hangok, hangszínek és hangerők. Így kommunikálunk egymással. Miközben dől az összes kommunikációs csatornán, hogy add önmagadat, légy természetes, és a többi. Csak közben valahogy a lényeg sikkad el. Ha egyedi, senki mással össze nem téveszthető egyéniség valaki, az azt is jelenti, hogy sokmindenben más, mint a többi ember. Akár mint a többi egyedi, különleges ember. Még ha ezzel kilóg is a sorból.

De hiszen éppen ez a sokminden különböztet meg valakit az uniformizálttól.

Most akkor milyenek legyünk?

Arról beszélgettünk a legutóbb egy rendezvényen, hogy az úgynevezett komoly ember is tud-e vajon könnyed, oldott, humoros lenni? Vagy csak ilyenek, vagy csak olyanok vagyunk, és kész, nincs középút? Az egyik beszélgetőtársunk azt találta mondani, hogy ő tényleg nagyon komoly, összeszedett ember benyomását kelti, s valóban az is, de azért könnyebbségnek, humorérzéknek, lazaságnak sincs híján. Csak előbb át kell tekinteni és megtervezni ezt. Ő mindig így tesz. - Az ember nem rögtönözhet csak úgy! - mondta. Persze jót nevettünk a dolgon, mert az az igazság, hogy csak egy nyelvi baki hozta ki ezt a tartalmat a mondanivalójából. De azért szöget ütött a fejünkbe. Legalábbis érdemes elgondolkodni rajta.

Képzeljük el a beszélgetőtársunkat, amint egy vállalat felelős vezetői posztján (mert a valóságban amúgy tényleg ott áll), egy reggel vicces napra ébred, s elkezdi a napi munkájában felmerülő újabb és újabb dolgokat kis humorral számbavenni. Márpedig mindig felmerül valami, bármennyire is megtervezik a dolgaikat. Szépen, tudatosan élni, minden részletében kiszámíthatóan, fegyelmezetten céget vezetni, biztosan nem lehet. És akkor ő még rá is tesz erre egy lapáttal az oldott stílusával. Nagyon helyesen! Ahogy a cégvezető létezik, amilyen benyomást kelt a vállalat munkavállalóiban, az meghatározhatja a többiek napjait és eredményességét is.

És itt a lényeg.

Hogy valójában hány ember vagyunk. Lehetünk-e egy személyben többféle ember? Egy bizonyos arculatú vállalkozás és a cég vezetője vajon mutathat más-más arcot, mondjuk, a saját munkavállalói felé, valamint a vevői irányában? Kell-e lennie egy hivatalos képnek, amit legfeljebb árnyal némi egyéni elem a céges döntéshozók személyiségéből, vagy a “csak legyünk önmagunk” attitüdöt kiterjeszthetjük-e a vállalkozásunk vezetésére is? De mikor önmaga egy cég s mikortól álarc, szerep minden, amit látunk tőle, illetve róla? Vagyis milyen legyen a vállalatunk, milyen képet mutasson?

Amikor egy vállalkozás márkájáról gondolkodunk, legelőször ezeket a kérdéseket kell számba vennünk, s igen, ilyen, látszólag távolról és mélyről kell kezdenünk. Ezek stratégiai kérdések, s semmiképpen nem a marketing területnek kell rájuk választ adni, ahogy nem egy kis- és középvállalatnál teszik. Ezek nagyon is a teljes áttekintéssel bíró, a legfelső döntéshozói figyelmet igénylik, mert hiszen a vállalkozás minden funkcionális területe érintett lesz a hatásaiban. Olyan ez, mintha a cég (a test) vérkeringését vázolnánk ezzel fel. És még nem is érintettük azt a ma még kissé szokatlan kérdést: vajon a tulajdonos-döntéshozó-vezető személyes márkája hogyan befolyásolja a cég márkáját? Ötödik éve foglalkozom személyes és céges márkaépítéssel intenzíven, de nem volt még olyan ügyfelem, amelynél ne csodálkoztak volna rá a kérdésemre: hova helyezik a tulajdonos-döntéshozó-vezető személyes márkájának hangsúlyait? Minden vállalat a tulajdonosok, a döntéshozók és a vezetők arcára formálódik, mert a céget illető legfontosabb döntéseket egyedi tartalommal az egyes vezető személyiségek töltik meg. Természetesen a döntéseik által. A személyiségük szerint meghozott, személyes döntéseik által. És ebben minden szónak jelentősége van.

Már hogyan ne lenne hatással tehát a cég életére a vezetői minden rezdülése? Beleértve ebbe a magánéletét is az összes gondjával, ha van, s természetesen az örömeivel. És a hangulataival, az érzelmeivel, a személyisége minden megnyilvánulásával. Éppen ezért a legoptimálisabb megoldás az, ha a cég brandjének a fölépítése, valamint a meghatározó döntéshozók személyes márkájának az építése egymással párhuzamosan, egymással harmóniában történik. Ez pedig az alapjaiktól induló szemléletváltást igényel, a kis- és középvállalkozások esetén különösen, az alapítóktól, a döntéshozóktól és legfőképpen a cégvezetőktől, ha a felsorolt szerepkörök nem esnek egybe. A vállalkozások esetén, bizony, ennek elfogadásával kezdődik a változások kezelése.

Kiss T. Anna

Vissza az előző oldalra