Munkavédelmi technikus vagy munkavédelmi előadó?

Munkaügyek 2021-11-12

Nyomtatás

Forrás: Magyar Munkavédelmi Akadémia

Nagy a bizonytalanság a munkáltatók körében. A munkavédelmi feladatok legtöbb eleme szaktevékenységnek minősül, vagyis - vállalkozásának tevékenységi körétől függetlenül – csak olyan munkatárs, vagy szolgáltató által biztosított szakember végezheti el azokat, aki megfelelő munkavédelmi végzettséggel rendelkezik. De mi számít megfelelőnek?

A szakképzési rendszer e téren is jelentős változásokat hozott. A kérdés tisztázásában Géczi Anita, a Magyar Munkavédelmi Akadémia alapítótagja segít, aki maga is képzésszervezéssel foglalkozik az érintett szakterületen.

A különböző szervezetek, vállalkozások jelentős része munkavédelmi szolgáltatón keresztül biztosítja a munkavédelmi szaktevékenységek ellátását, például a munkavédelmi szempontú előzetes, valamint, az időszakos biztonsági felülvizsgálatok elvégzését, a megelőzési stratégia munkabiztonsági tartalmának kidolgozását, az egyéni védőeszköz juttatás belső rendjének meghatározását, a munkabalesetek kivizsgálását, valamint a közreműködést a kockázatértékelés elvégzésében, a munkavédelmi oktatásban. E feladatok ellátására a munkavédelmi törvény végrehajtási rendeletében foglaltak szerint a végzett tevékenység veszélyességi osztályának és a munkavállalói létszámnak megfelelően foglalkoztat vagy bíz meg felső-, illetve középfokú végzettséggel rendelkező munkavédelmi szakembert. Az utóbbiak esetében viszont egyre gyakrabban merül fel a kérdés – amellyel egyesületünket, képzéssel foglalkozó tagjainkat is megkeresték: nem találunk munkavédelmi technikus képzést, mit tegyünk, ha nem szükséges a felsőfokú képesítés? Melyik a megfelelő számunkra, a munkavédelmi technikus, vagy a munkavédelmi előadó? Mi a különbség?

Röviden: nincs különbség

A munkavédelmi előadó képzést sikeresen teljesítők ugyanazokat a szakmai jogosultságokat kapják, vagyis ugyanazokban a feladatkörökben foglalkoztathatóak, mint korábban a munkavédelmi technikusok. Középfokú munkavédelmi szakképesítésük alapján foglalkoztathatóak azon munkáltatóknál, mint munkavédelmi szakember, amelyeknél a munkavédelmi törvény végrehajtási rendelete (5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról) középfokú munkavédelmi szakképesítést határoz meg.

Ők miért nem maradtak munkavédelmi technikusok?

A szakképzési rendszer jelentős változásokon ment keresztül, amelyeknek része volt az is, hogy az Országos Képzési Jegyzéket (OKJ) felváltotta a Szakmajegyzék. Mivel az OKJ megszűnt, már nem munkavédelmi technikusként végeznek majd a felnőttképzésben résztvevők, hanem munkavédelmi előadóként. Ennek megfelelően, aki középfokú munkavédelmi szakemberként szeretne elhelyezkedni, az az új Szakmajegyzékben található „munkavédelmi előadó” néven induló képzéseket keresse.

A szakképzési rendszer átalakításának következménye, hogy alapszakmákat már csak iskolarendszerű oktatásban lehet tanulni, a felnőttképzésben nem. Megjelentek viszont a szakképesítések, amelyekhez szakmai képzéseket indíthatnak a felnőttképző intézmények, ide tartozik a munkavédelmi előadó képzés is. A képzés során a résztvevők elsajátítják a munkavédelmi előadó szakképesítéssel betölthető munkakörökhöz, foglalkozáshoz szükséges ismereteket, kompetenciákat.

És mi a helyzet a vizsgákkal?

Nem véletlenül merül fel a kérdés, hiszen a számonkérések rendszerét is érintik a változások. Az oktatás és a vizsgáztatás kettéválik, tehát amíg az OKJ-s rendszerben a felnőttképzők a képzések mellett a vizsgákat is megszervezhették, addig az új rendszerben már csak a képzést szervezhetik meg. A képzés végén – a korábbi modulzáró vizsgákhoz hasonlóan – a résztvevők számot adnak a megszerzett tudásukról, majd a képzést lezáró dolgozat sikeres megírását követően egy tanúsítványt kapnak a felnőttképző intézménytől. Ezzel a tanúsítvánnyal tudnak majd egy akkreditált vizsgaközpontban vizsgázni, és a vizsga sikeres teljesítésével megszerezni az államilag elismert, szakképesítést tanúsító képesítő bizonyítványt.

Fontos, hogy a képzőnek – a jelenlegi felállásban - valóban csak annyi a feladata, hogy kiállítsa a tanúsítványt, vagyis, a vizsga megszervezésében, lebonyolításában, sőt, már a vizsgára való „jelentkeztetésben” sem vesz részt. Tekintettel az új helyzetre, az adminisztrációban, a jelentkezések kitöltésében adhat segítséget a képzőintézmény, de nem intézi a vizsgára való jelentkezést, hangsúlyozta Géczi Anita.

A vizsgán, majd a hivatás gyakorlásában való megfelelést más és más módon segítheti elő egy-egy képző. A választásnál érdemes megnézni a képzés helyszínén, szervezési sajátosságain kívül azt is, hogy hány tanár, milyen végzettséggel, illetve szakmai tapasztalattal áll ki a jelentkezők elé. A munkavédelem egy igen összetett szakterület, ami a tantárgyak sokféleségében is megmutatkozik (ide tartoznak a munkabiztonsági és foglalkozás-egészségügyi ismeretek, a vegyianyagok kezelésének, dokumentációjának, a villamos biztonságnak, a gépi-, kézi anyagmozgatásnak a biztonsági vonatkozásai, jogi háttere stb.), így életszerű elvárás, hogy egy-egy részterülethez tartozó ismereteket valóban „specialista” adja át a résztvevőknek.

Gedeon András
alapító tag
secretary@hosha.eu
+36 30 232 2262

Vissza az előző oldalra